{"version":"1.0","provider_name":"Kiss T. Anna","provider_url":"https:\/\/kisstanna.cafeblog.hu","author_name":"Kiss T. Anna","author_url":"https:\/\/kisstanna.cafeblog.hu\/author\/kiss_t_anna\/","title":"Felel\u0151ss\u00e9g a sors\u00e9rt","html":"

A rossz \u00e9rz\u00e9sek ellenszerei a j\u00f3 \u00e9rz\u00e9sek. Ez vitathatatlan t\u00e9ny. M\u00e1r csak az a k\u00e9rd\u00e9s, honnan ismerj\u00fck fel a rossz \u00e9rz\u00e9seket, \u00e9s mib\u0151l tudjuk, hogy egy \u00e9rz\u00e9s j\u00f3. Tudom, hogy most kiss\u00e9 bolondnak t\u0171n\u00f6k, de gondoljatok bele: nem is olyan k\u00e9ptelen. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ami az adott pillanatban megel\u00e9gedetts\u00e9ggel t\u00f6lt el benn\u00fcnket, az egyben j\u00f3 is. Pedig ez egy\u00e1ltal\u00e1n nincs \u00edgy. Lehet az ember \u00e9ppen lusta valamire, s mivel nem teszi meg, amit kell, k\u00e9s\u0151bb rosszul j\u00e1r, nem j\u00f3 k\u00f6vetkezm\u00e9nyei lehetnek a mulaszt\u00e1snak. De az adott pillanatban j\u00f3l \u00e9rzi mag\u00e1t. Akkor mi a baj? H\u00e1t az, hogy megel\u0151zhett\u00e9l volna valami majdani rosszat az \u00e9letedben, de nem tetted a pillanatnyi j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s miatt. \u00a0Marcus Aurelius<\/a>\"Marcus_Aurelius_Metropolitan_Museum\"<\/a> alighanem vitatkozna velem. \u0150 azt vallotta, hogy nem helyes elijeszteni magunkat az \u00e9lett\u0151l azzal, hogy a j\u00f6vend\u0151 gondokr\u00f3l, bajokr\u00f3l k\u00e9pzelg\u00fcnk. Mert ezzel el\u0151re vet\u00edtj\u00fck azokat a m\u00e9g nem l\u00e9tez\u0151 probl\u00e9m\u00e1kat, amelyek nem is biztos, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n bek\u00f6vetkeznek. Egy Marcus Aurelius-id\u00e9zet azt tan\u00e1csolja, ne foglalkozzunk a m\u00falttal, ne \u00e9lessz\u00fck \u00fajra \u00e9s \u00fajra a rossz esem\u00e9nyeket. Mert akkor megint \u00e9s megint \u00e1t kell \u00e9ln\u00fcnk azokat, s el kell viseln\u00fcnk a vel\u00fck j\u00e1r\u00f3 rossz \u00e9rz\u00e9seket, ami energi\u00e1t von el t\u0151l\u00fcnk, ahelyett, hogy valami pluszt, t\u00f6bbletet, el\u0151re viv\u0151t hozna az \u00e9let\u00fcnkbe. Marcus Aurelius szerint amikor gondok k\u00ednozz\u00e1k a sorsunkat, ahogy fogalmaz, tegy\u00fck fel a k\u00e9rd\u00e9st: \u00a0mi az, ami most elviselhetetlen? \u00a0S tal\u00e1n elsz\u00e9gyellj\u00fck magunkat, de ha \u0151szint\u00e9n v\u00e1laszolunk \u00f6nmagunknak, akkor kider\u00fcl: val\u00f3j\u00e1ban sem a m\u00falt, sem a j\u00f6v\u0151 nem nehezedik r\u00e1nk, csak a jelen! Hiszen a m\u00falt m\u00e1r r\u00e9gen elm\u00falt, s amit\u0151l a j\u00f6v\u0151t illet\u0151en f\u00e9l\u00fcnk - tal\u00e1n be sem k\u00f6vetkezik majd. A jelen s\u00falya a kisebbik, ha pontosan k\u00f6r\u00fclhat\u00e1roljuk. \u00a0Egy\u00e1ltal\u00e1n nem k\u00f6lt\u0151i a k\u00e9rd\u00e9s, s\u0151t, kifejezetten v\u00e1laszt k\u00edv\u00e1n \u00f6nmagunkt\u00f3l: milyen ember az, aki a jelent sem k\u00e9pes \u00f6nmag\u00e1ban elviselni? Boldogtalan ember, gondolom, de nem kell, hogy az legyen. Nagyon egyszer\u0171: ha f\u00e9lreteszed, ami b\u00e1nt, m\u00e1ris a legnagyobb biztons\u00e1gban \u00e9rezheted magad. \u00c9s csak csendesen k\u00e9rdezem, imm\u00e1r a nagy cs\u00e1sz\u00e1rral: vajon \u00e9r-e annyit b\u00e1rmilyen dolog, hogy lelked rosszul \u00e9rezze mag\u00e1t miatta? Tal\u00e1lsz-e valamit, ami miatt \u00e9rdemes a b\u00e1nk\u00f3d\u00e1shoz \"lealacsonyodnod\"? A sz\u00f3t a r\u00f3mai hadvez\u00e9r, cs\u00e1sz\u00e1r haszn\u00e1lja \u00edgy fennmaradt \u00edr\u00e1s\u00e1ban. \u00c9rdemes-e s\u00f3v\u00e1rg\u00f3, magadba s\u00fcpped\u0151 arccal cs\u00fcggedned valami muland\u00f3 felett? \u00dagyis f\u00f6l lehetne ezt fogni, hogy emberrel nem t\u00f6rt\u00e9nhet meg, ami nem emberi. Ahogyan\u00a0\u00f6k\u00f6rrel, sz\u0151l\u0151vel, k\u0151vel nem eshet meg olyasmi, ami \u00f6k\u00f6rh\u00f6z, sz\u0151l\u0151h\u00f6z, k\u0151h\u00f6z nem illik. Isten nem s\u00fajt olyannal, ami elviselhetetlen. Ezt a \"t\u00f6rv\u00e9nyt\" ismerj\u00fck a Bibli\u00e1b\u00f3l. Persze az adott pillanatban, amikor el kell viseln\u00fcnk azt, ami - Isten kegyelm\u00e9b\u0151l - nem elviselhetetlen, de v\u00e9gtelen sok energi\u00e1t ig\u00e9nyel az embert\u0151l, nem felt\u00e9tlen\u00fcl dialektik\u00e1j\u00e1ban \u00a0\u00e9rezz\u00fck \u00e1t a dolgot. \u00c9s nem m\u00e9rj\u00fck m\u00e1s elviselend\u0151kh\u00f6z. Az ember term\u00e9szetes ig\u00e9nye, hogy nyugodtan, f\u00e1jdalom n\u00e9lk\u00fcl, kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3an \u00e9ljen. De a sors nem mindig olyan kegyes, hogy ezt biztos\u00edtsa is sz\u00e1munkra. Kiss\u00e9 elnagyolt \u00e9s prof\u00e1n megfogalmaz\u00e1s ez, tudom, de amikor k\u00fczd\u00fcnk az \u00e9let\u00fcnk valamely probl\u00e9m\u00e1j\u00e1val, akkor csak mag\u00e1t a probl\u00e9m\u00e1t \u00e9rz\u00e9kelj\u00fck, s csak a legritk\u00e1bb esetben vagyunk k\u00e9pesek kil\u00e1tni az \"erd\u0151b\u0151l\". Nem l\u00e1tjuk a f\u00e1t\u00f3l az erd\u0151t. Ismer\u0151s?<\/h2>\r\n

Ha egy k\u00fcls\u0151 jelens\u00e9g b\u00e1nt, tulajdonk\u00e9ppen nem maga a jelens\u00e9g nyugtalan\u00edt benn\u00fcnket, hanem a r\u00f3la alkotott elk\u00e9pzel\u00e9s\u00fcnk. M\u00e1rpedig csak t\u0151l\u00fcnk f\u00fcgg, hogy ezt megsz\u00fcntess\u00fck. Ha a rossz \u00e9rz\u00e9s oka a lelk\u00fcnkben rejlik \u2013 tulajdonunkk\u00e1, elv\u00e1laszthatatlan r\u00e9sz\u00fcnkk\u00e9 lett -, ugyan ki akad\u00e1lyozhatn\u00e1 meg hogy hib\u00e1s felfog\u00e1sunkat magunk orvosoljuk? Amikor nem tehetj\u00fck meg, amit helyesnek tartunk, nem okosabb-e meg\u00fajult er\u0151vel tev\u00e9kenykedn\u00fcnk, mint felette b\u00e1nk\u00f3dni?\u00a0Ha megtett\u00fck, amit tenn\u00fcnk kell, az eredm\u00e9nytelens\u00e9g oka nem benn\u00fcnk rejlik. Igen, ez lehet egyfajta \u00f6nfelment\u00e9s is. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen \u00e9rtelmezni. Ha ezt meg\u00e9rtett\u00fck, semmi felett nem kell b\u00e1nk\u00f3dnunk: az \u00fat a mi utunk, a term\u00e9szet m\u00e9rte r\u00e1nk. Nek\u00fcnk csak j\u00e1rnunk kell rajta. B\u00f6lcs gondolatok, val\u00f3ban. Ez is egy lehets\u00e9ges megk\u00f6zel\u00edt\u00e9se \u00e9let\u00fcnk probl\u00e9m\u00e1inak a m\u00faltban, a jelenben \u00e9s a j\u00f6v\u0151ben. De hol marad itt a saj\u00e1t \u00e9let\u00fcnk\u00e9rt val\u00f3 felel\u0151ss\u00e9g? Ha minden \u00fagyis eleve elrendeltetett. Nem igazs\u00e1gos a sorst\u00f3l ellen\u00fcnkre alak\u00edtani \u00e9let\u00fcnk esem\u00e9nyeit, s azt\u00e1n a k\u00f6vetkezm\u00e9nyek visel\u00e9s\u00e9t meg r\u00e1nk l\u0151cs\u00f6lni... Ez egy m\u00e1sik megk\u00f6zel\u00edt\u00e9se a dolgoknak. Csak annyit tenn\u00e9k hozz\u00e1: \u00e9n m\u00e9g nem hallottam Az Embereknek Rosszat Tev\u0151 K\u00f6zponti Hivatalr\u00f3l. S arr\u00f3l sem nagyon, hogy k\u00e9nyszer\u00edtette volna az embert b\u00e1rmilyen megfoghatatlan k\u00fcls\u0151 intelligencia, akarat, er\u0151, hogy valamit megtegyen, ha maga nem akarta azt. Nem az olyan helyzetekre gondolok, amikor belesodr\u00f3dik az ember rossz, k\u00e9tes kimenetel\u0171 helyzetekbe, vagy vele szemben nem tartj\u00e1k be ugyanazokat a szab\u00e1lyokat, amelyek am\u00fagy mindenki m\u00e1st megilletnek, vagy amikor valaki rosszul m\u00e9ri fel bizonyos tettei k\u00f6vetkezm\u00e9nyeit. Arra a helyzetre gondolok, amikor \u00e9lvezi valaki az adott pillanat el\u0151nyeit, vagyis - a kiindul\u00e1si ponthoz visszat\u00e9rve - j\u00f3 \u00e9rz\u00e9sei vannak, hab\u00e1r pontosan tudja, bel\u00e1tja, hogy annak a k\u00f6vetkezm\u00e9nyei nem lesznek kellemesek sz\u00e1m\u00e1ra. \u00a0H\u00e1ny ilyen helyzet van az ember \u00e9let\u00e9ben! S ebb\u0151l ugye az is kit\u0171nik, hogy m\u00e9gis csak f\u00f6l tudjuk m\u00e9rni, felismerj\u00fck, meg tudjuk k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni egym\u00e1st\u00f3l a rossz \u00e9rz\u00e9seket \u00e9s a j\u00f3 \u00e9rz\u00e9seket. Akkor pedig azzal is sz\u00e1mot tudunk vetni, hogy ami most, e pillanatban j\u00f3, a k\u00f6vetkez\u0151ben tal\u00e1l rossz momentum lesz az \u00e9let\u00fcnkben. \u00c9s m\u00e1ris az egy\u00e9ni felel\u0151ss\u00e9g k\u00e9rd\u00e9s\u00e9n\u00e9l vagyunk. Teh\u00e1t akkor m\u00e9gsem minden olyan egy\u00e9rtelm\u0171en sorsszer\u0171, aminek csak a k\u00f6vetkezm\u00e9nyei \"tartoznak r\u00e1nk\", mivel hogy mi viselj\u00fck? Nem bizony! Senki sem \u00fassza meg a felel\u0151ss\u00e9gv\u00e1llal\u00e1st saj\u00e1t \u00e9lete alakul\u00e1s\u00e1\u00e9rt. Van \u00e9rtelm\u00fck teh\u00e1t sz\u00e1munkra az \u00f6nseg\u00edt\u0151 tanmes\u00e9knek,\u00a0gondolatoknak, id\u00e9zeteknek a mindennapokban. M\u00e1r ha val\u00f3ban elgondolkodunk rajtuk. Mint Marcus Aurelius cs\u00e1sz\u00e1r szentenci\u00e1ja eset\u00e9ben is.<\/h2>","type":"rich"}