Ez az írás már fölkerült a Facebook oldalamra, de arra gondoltam, hogy itt szélesebb körhöz is eljut, s esetleg hasznos lehet valaki számára. Tervezem, hogy a digitális világgal kapcsolatos gondolataimat itt is megosztom az érdeklődőkkel.
Amiről most beszélek, azt valószínűleg nem fogják támogatni a digitális világ gurujai, és azok sem, akik egyszerűen csak használják ezeket az eszközöket, s a kommunikációjuk velük mindeddig hiba nélkül, jól működött. Mert az életüket még inkább segítették, mint akadályozták volna ezek a digitális megoldások. A hangsúly a még-en van. Az életünk folyamatos változások folyama, ami eddig kiszámítható volt, egy pillanat alatt válhat rettenetté akár. Természetesen az ember nem az esetleg bekövetkező extrém helyzetekhez szabja a mindennapjait, de ha mégis bekövetkeznek, s nincs megoldása a felmerülő problémákra, többet veszíthet, mint egy méretes tapasztalatot a digitális világ korlátairól. Akár az egész élete, egzisztenciája veszélybe kerülhet. Még a szabadsága is. Mire gondolok? Tegnapi, az “Okos te és a “kütyü” című jegyzetemben azt javasoltam: soha ne töltsd fel túl sok és túl személyes adattal a készülékeidet, bármennyire is kézenfekvő lenne az. Mert mindent, ami te vagy, rossz szándékú emberek megszerezhetik és visszaélhetnek vele. Most hozzáteszem: mindig legyen nálad hagyományos módon, papír alapon elérhető telefonos füzeted, amibe a legfontosabb telefonszámokat, e-mail elérhetőségeket és címeket is beírod. Azok az emberek mindenképpen szerepeljenek benne, akikre baj esetén számíthatsz vagy számítanod kell. Bármikor érhet baleset vagy csak egyszerűen nyilvános helyen rosszul leszel, esetleg őrizetbe vesz a hatóság. Bármelyik is történik veled, nem kotorászhatsz a zsebedben a mobilod után, hogy kikeresd benne a nevet, számot és címet, ha kell, akit értesítenél a veled történtekről. De a betűkkel, papírra leírt adatokat – ha bajban vagy – bárki el tudja olvasni és intézkedhet. Nem beszélve arról, ha kényszerintézkedés során csak vagy fejből vagy szó szerint papírból veheted a kapcsolati adataikat, akár az ügyvédedét is. A törvényalkotás, az egyes eljárási szabályok nem feltétlenül tartanak lépést az állampolgárok egymás közötti kommunikációs szokásainak változásaival. Sőt egészen biztosan nem! Évente tízezres nagyságrendben történik átmeneti, tehát maximum 72 órán át tartó őrizetbe vétel vagy előzetesletartóztatás. Tudom, te is azok közé tatozol, akik biztosak benne: velük ez nem történhet meg! Tele vannak a fogdák és a börtönök olyan emberekkel, akik ugyanezt hitték magukról. A kriminológia konkrét esetek sorát tudja idézni, amelyekben például rövidebb időtartamú (akár be nem fizetett szabálysértési bírság, pénzbüntetés miatt) szabadságvesztésre ítéltek azért nem voltak képesek kifizetni vagy kifizettetni hozzátartozójukkal a tartozásukat, mert nem tudtak fejből címeket, telefonszámokat, s akik emiatt – a nagyon is kötött szabályok közepette – egyszerűen nem tudták fölvenni a kapcsolatot a külvilággal. A mobilod ilyen esetben egy nagy borítékba kerül, ráírják, “Értékletét”, s egészen a szabadulásodig el is felejtheted. Csak arra hagyatkozhatsz, ami a fejedben van: cím, telefonszám, mindegy. Kiírtak a világból, ha csak a digitális eszközeiden keresztül vagy képes a külvilággal kapcsolatba lépni. Ami a táskádban, csomagodban, zsebedben van, papíron, azt magadnál tarthatod. Na, abban a helyzetben az a te legfontosabb tőkéd: a kapcsolataid elérhetőségei. Természetesen nem úgy kel az ember reggel, hogy ilyen helyzet bekövetkezik, vagy egyszer csak rosszul lesz az utcán vagy elüti egy autó, elalszik a volánnál, karambolozik… De megtörténhet. Nyilvánvalóan nem jó olvasni, a csupa kellemetlen példát, de jobb felkészülni váratlan helyzetekre. A felkészülés közül persze csak egy mód az, hogy mindig készíts papír alapú back up-ot, háttérmentést a legfontosabb adataidról, s azt tartsd is magadnál minden eshetőségre készen. Itt folytatjuk.

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: