Ez az írás már fölkerült a Facebook oldalamra, de arra gondoltam, hogy itt szélesebb körhöz is eljut, s esetleg hasznos lehet valaki számára. Tervezem, hogy a digitális világgal kapcsolatos gondolataimat a továbbiakban is, itt is megosztom az érdeklődőkkel.
Amikor beszerzed a telefonodat, számítógépedet, egyben úgy döntesz: nem akarsz többet egyedül lenni. No, nem fizikailag, hiszen az teljesen mindegy, hogy konkrétan vannak-e körülötted más emberek is vagy egyedül vagy, egy lakatlan szigeten, mondjuk. Az a kérdés. van-e ott térerő, kábeles internet szolgáltatás vagy a mesterséges holdak jeleinek vételére alkalmas “tányér”? Ha igen, vagyis a “kütyüd” nincs “egyedül”, akkor te is ott vagy a világ körforgásában. Kezdjük azzal, hogy a mobilod cellainformációi alapján – kis túlzással – a fél világ tudni fogja, éppen hol tartózkodsz fizikailag. Ha be is kapcsolod, hívsz és fogadsz hívásokat vagy az interneten leveleket írsz, oldalakat böngészel, letöltesz vagy csak bekapcsolva felejted a gépedet, céltábla lehetsz. Ha óvatlanul túl sok, túl pontos, illetve túl személyes információkkal töltötted fel az adatlapodat, gyakorlatilag a gondolataidat is kitalálhatják idegen emberek, a föld másik felén akár. A folyószámlád állásáról nem is beszélve a bankodban, ha a család összes megtakarítását kezelő bankszámlád számát is akkurátusan elhelyezed a mailboxodban, lehetőleg jól felismerhető névvel. Hogy ne sokat kelljen keresgélnie az illetéktelen behatolónak. Ha Mafiaboy, az előző jegyzetem főszereplője simán ki tudta játszani az egyik legjobban őrzött weboldal, a yahoo.com biztonsági rendszerét, aztán nem rég egy hasonló korú tini az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon számítógépes rendszerébe tört be és gond nélkül garázdálkodott ott hosszú ideig, gondolod, hogy a te okostelefonod képes megállítani az ilyen módon betörőt? Biztos, hogy nem. Akkor tehát mi a megoldás? Dobjuk sutba alig megszerzett okos készülékeinket és térjünk vissza a postagalambokhoz, mint tette ezt a kezdetekkor Julius Reuter, a nevét viselő hírszolgáltatás elindításakor? Vagyis érintkezzünk kőkorszaki módokon, esetleg az elektromosságot is tagadjuk meg, mert megrázhat az áram, ezért veszélyes? Persze, hogy nem! De mindenesetre vegyünk tekintetbe néhány alapigazságot az információs technológiák ártalmait illetően:
1. Azért, mert van ilyen-olyan okos “kütyüd”, még nem kell mindjárt az egész életedet “betölteni” oda! Amit valaki bevitt, azt más (is) ki is tudja hozni onnan.
2. Bármennyire megbízol is az emberiség minden egyedében, legyen az az angol királynő, a szomszéd Józsi, a legjobb ultipartner vagy a legmegbízhatóbb barát, nem kell mindjárt megadnod neki a belépési kódodat. Bárki, bármilyen céllal is akarja megszerezni azt, legalább dolgozzon meg érte. A lakáskulcsodat sem adod oda bárkinek, sőt, talán a lábtörlő alá sem teszed vagy virágvázába a teraszon. Remélem. Tuti, hogy mindenki ezeken a helyeken keresné először.
3. Bármennyire vonzó is lenne, soha ne írd fel, tárold el kézenfekvő, bárki számára könnyen elérhető helyre a belépési kódodat, jelszavadat, felhasználói nevedet, vagyis azt a legszemélyesebb információt, ami számodra, de csakis számodra biztosítja: Szezám tárulj! Vagyis beenged a titkaid tárházába. Ne feledd Demjén Rózsi szavait: “Aki ma barát, holnap lehet még ellened is!”
4. Bármennyire is nehéz megállni mindezek után, lehetőleg ne legyél paranoiás, mert így egy kis részét sem tudod majd kihasználni annak a kínálatnak, ami ezeknek a technikai lehetőségeknek sajátja. S hát végül is ezért adtál ki értük annyi pénzt, ezért fizeted az előfizetési díjakat.
De semmiképpen ne feledd: amikor kézbe veszed ezeket a készülékeket vagy leütsz egy billentyűt a komputereden, nemcsak vasat tartasz a kezedben, hanem a benne lévő személyes adatok által saját életedet is! Ami voltál, ami vagy és ami lehetnél, ha alkalom adtán nem lennél olyan óvatlan a “kütyüiddel”. Hát ne legyél! Hogy hogyan ne legyél? Itt folytatjuk.
Kiss T. Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: