A Google és a Facebook hirdetési felületeinek igénybe vétele után, minden, Magyarországon bejegyzett vállalkozásnak többlet adót kell megfizetnie a magyar állam részére. Ez, az úgynevezett reklám-adó fizetési kötelezettség augusztus 15-étől akkor is él, ha még sok a bizonytalanság a törvény végrehajtásának mikéntjét illetően. Sőt úgy is mondhatjuk, szinte csak bizonytalanság jellemzi. Kezdjük a végén: hogyan állapítja meg biztosan az állam, hogy pontosan melyik nemzetközi cégnél, milyen formában, mennyiért vette igénybe a magyarországi bejegyzésű vállalat a szolgáltatást? Mert adófizetési kötelezettség még a hatályos pénzügyi jogszabályok szerint is csak akkor állhat fenn, ha annak jogalapja bizonyítható. Vagyis konkrétan behatárolható: hány forint az ügylet értéke, az ügylet mikor és hol jött létre, illetve mikor teljesült? Ezek a szerződés polgári jogi szabályai. És még nem is teljes körűen idéztem. Egyébként a ma is hatályos polgári jog szabályai szerint például bármilyen kártérítés is a pertárgyérték alapján kerül meghatározásra a bíróság által, ha arra kerül a sor.
Azért idézem ide a polgári peres eljárás fogalmi rendszerét, mert egyáltalán nem biztos, hogy nem okoz polgári per lavinát ez a törvény a végrehajtása során. Az tiszta képlet, hogy a Magyarországon bejegyzett vállalatnak is számlát állít ki a külföldi szolgáltató, amiről pontosan tudjuk, hogy egy vagy több, jórészt amerikai vállalat, amely leányvállalatain keresztül működik a világ sok országában. De vajon a felületeinek értékesítését is ennyire földarabolja? Vagyis biztos lehet abban a magyar állam, hogy például a Google magyarországi leányvállalata bocsát ki minden számlát a hirdetési felületek megrendelőinek? A YouTube-éit is például, amelynek nincs önálló jogi személyiséggel bíró leányvállalata Magyarországon? S bár a YouTube a Google érdekeltségébe tartozik, sem cégjogi sem szervezeti értelemben mégsem egy test, egy lélek a Google anyavállalattal, különösen nem annak leányvállalataival. Vagy a Google majd külön Magyarországra szabva létrehoz egy céghálót, hogy a magyar vállalatok kényelmesen eleget tudjanak tenni államuk különadó igényének? Aligha. És akkor még nem is beszéltünk azokról a nemzetközi szolgáltató vállalatokról, mint például a Facebook, amelyiknek nincs is magyarországi leányvállalata. És a többit most nem is sorolom. Szóval jogilag eléggé rendezetlen ez az egész. Nem is ez volt a cél, nyilvánvalóan, hanem a “kicsi pénz is pénz” alapon legalább valamennyi költségvetési többlet bevételt elérni, ha már olyan lyukas a költségvetés zsákja. Egyébként pedig ha nem teljes körű, a számlákból megállapítható az adóalap, akkor az adóhatóság becsléssel megállapítja: mekkora is lehetett az ügylet értéke a felek között. Még ez a törvénymódosítási javaslat is befuthat ősszel. Kérdés, mit szólnak ehhez az igazságszolgáltatás fórumai, amikor elindulnak az első polgári perek az állammal szemben. Ugyanis nem minden vállalat számára csak pár százezres tétel ez. Bár az sem kevés. A sok milliós tételekért már érdemes próbapereket indítani majd. Ez csak egy kis szeletkéje annak a jogi bizonytalanságnak, ami övezi ennek a törvénynek a végrehajtását. Ezzel az állam olyan területre tévedt, amelyen járatlan és amelyen az eddigiekhez képest is túl sok “akna” található, amelyen elvérezhet a végrehajtása. Így legalábbis nem éri el a pénzügyi célját.
De akkor mi értelme ennek az egésznek?. Még több dolog van, amit én sem értek ebben a reklámadó problémában, de egy dolgot semmiképpen nem tudok fölfogni, még ha emiatt csökkent értelműnek tűnök is most. Miért érdeke a magyar államnak, hogy elvegye azt az eszközt a magyar kis- és közép vállalatoktól, amit egyelőre a Facebook és a Google olcsó, gyors és hatékony hirdetései jelentenek? Miért? Amíg kötelező érvényű nemzetközi szerződésekkel nem sikerült a határokon átívelő hirdetési tevékenységről megállapodni, minden ország és minden ország vállalkozásai a zavarosban halásznak ezt illetően. S ebből profitálnak. És ebből az országuk GDP-je is profitál. Mi ezzel a baj? Prognosztizálható, hogy ez csak átmeneti állapot, ahogy volt a szellemi alkotások jogával is az internettel összefüggő speciális sajátosságai miatt. Aztán megszülettek a szükséges nemzetközi pénzügyi jogi megállapodások, és minden a helyére került. Így lesz ezzel is. De addig hadd húzzák hasznát a helyzetnek a magyar kis- és közép vállalatok is, ne csak az érintett nagy nemzetközi szolgáltatók. Aprópénz ez az állami költségvetésben ahhoz képest, amilyen hasznot hajt a hazai vállalatoknál. Pörögjön a gazdaság. Nem ez a cél?
Kommentek